Máktorta

Az úgy kezdődött, hogy réges-régen vettem egy 18 cm-es kerek, kapcsos oldalú tortaformát, amiről úgy gondoltam, tökéletes választás egy kétszemélyes háztartás esetében. Első alkalommal joghurttortát készítettem a formában, ami mialatt a hűtőben dermedt, kifolyt egy kissé a forma oldala és alja illesztésénél... Hát, igen. Gyanús volt a dolog, de meggyőztem magam, hogy csak a híg, habos krém állagából kifolyólag fordulhatott elő ilyen baleset. És ugyan némiképp megnyugtattam magam a fenti magyarázattal, azért megmondom őszintén, nem mertem bevetni a formát. Mígnem nemrég elszántam magam, hogy márpedig én abban fogok sütni. Mit ne mondjak, a sűrű sütemény tészta is kifolyt sülés közben a formából és a kis cseppek ráégtek a sütő aljára... Szóval erről ennyit, szerintem soha többet nem készítek benne semmit. (Na jó, almás pitéhez talán jó lesz, annak úgyis nyújtani való tésztája van, az talán nem lesz annyira lágy a sütőben, hogy kiszökjön a formából...) :) És akkor lássuk, mit sütöttem először és utoljára az említett formában.

Az alább látható recept Varga Gábor: Gourmandia című könyvéből származik (melyből a legutóbbi könyvhéten sikerült egy dedikált példányt beszereznem, hip-hip-hurrá), amiről előbb-utóbb születni fog egy bejegyzés, mert véleményem és a kipróbált receptek tapasztalatai alapján ez a jelenleg kapható legjobb süteményes könyv. Egyetlen könyvemből se főztem még annyit, mint ebből... Szóval abban biztosak lehettek, hogy szó lesz még erről a kötetről!

A sütemény házi barack lekvárral a legfinomabb, mi is azzal ettük!

 

Elena

Almás pite

Előfordulhat, hogy ilyen késői órán még az is hízlal, ha valaki tényleges "bűnözés" mellőzésével csupán álmodozik és eszmecserél egy édességről, de én vállalom a kockázatot. :) Egyrészt, mert ugyebár nem is olyan ártalmas süteményről van szó -nem baj, ha nem igaz, de megnyugtatóan hangzik-, másrészt még mindig sokkal inkább a kockázat, mint a letolás, amit a bejegyzés ismételt elhalasztása esetén kapnék... ;) Tehát íme a már sokat emlegetett almás pite:

A tésztához:

- 15 deka liszt (természetesen a nagyja teljes kiőrlésű tönköly és rozs keveréke, illetve kb. harmada zabkorpa)

- 2 ek xilit (esetleg fruktóz; vis maior esetén cukor, de csak és kizárólag akkor :))

- 1 tk só

- 75 g hideg vaj (értsd light margarin)

- 2 ek olaj

- 3-5 ek hideg víz

- őrölt gyömbér

- 1 citrom héja reszelve.

(A tekintetben, hogy végülis tojás okvetlenül kell-e, már kissé elbizonytalanodtam, mert a korábbi egytojásos változatot követően elkészült a lustábbik, vagyis "nincs kedvem lemenni a boltba" verzió is, amelynél sem én, sem a "zsűri" nem érzékelt jelentős különbséget. Vagyis hűtőszekrény és esetlegesen fennálló allergia függvényében szabadon mérlegelhető hozzávaló. Tudom, tudom... Ez ebben a formában szentségtörés, mert "a sütés kémia"... ;))

A töltelékhez:

- egy-másfél kiló Golden

- 75 g vaj (amiről az imént már kiderült, hogy újmagyarul zsírszegény margarint jelent :))

- 18 deka fruktóz

- vanília aroma

- őrölt fahéj

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit összekeverem és a masszát minimum fél órára hűtőbe száműzöm. A pite formába beleszórom a fruktózt, majd nagy lángon hosszasan próbálom meggyőzni arról, hogy a gyümölcscukrok valójában szeretnek karamellizálódni. Ha ez sikeres volt, beledobom a margarint is pár csepp vanília kíséretében. Kevergetés után leveszem a tűzről és a vékony almaszeleteket is a formába helyezem. Megszórom fahéjjal, majd 240 fokra előmelegített sütőbe teszem 18-20 perc erejéig- attól függ, hogy mennyire volt lédús az alma. Mikor már majdnem kész, a hűtőből kivett tésztát kinyújtom és az alma tetejére fektetem. 240 fokon újabb 18-20 percig hagyom sülni, majd kiveszem, elégedett mosollyal az arcomon egy nagy tányérra borítom hűlni és kicsivel később ismét konstatálom, hogy ebből a sütiből valahogy sosem lehet elég nagyot csinálni... :)