Máktorta

Az úgy kezdődött, hogy réges-régen vettem egy 18 cm-es kerek, kapcsos oldalú tortaformát, amiről úgy gondoltam, tökéletes választás egy kétszemélyes háztartás esetében. Első alkalommal joghurttortát készítettem a formában, ami mialatt a hűtőben dermedt, kifolyt egy kissé a forma oldala és alja illesztésénél... Hát, igen. Gyanús volt a dolog, de meggyőztem magam, hogy csak a híg, habos krém állagából kifolyólag fordulhatott elő ilyen baleset. És ugyan némiképp megnyugtattam magam a fenti magyarázattal, azért megmondom őszintén, nem mertem bevetni a formát. Mígnem nemrég elszántam magam, hogy márpedig én abban fogok sütni. Mit ne mondjak, a sűrű sütemény tészta is kifolyt sülés közben a formából és a kis cseppek ráégtek a sütő aljára... Szóval erről ennyit, szerintem soha többet nem készítek benne semmit. (Na jó, almás pitéhez talán jó lesz, annak úgyis nyújtani való tésztája van, az talán nem lesz annyira lágy a sütőben, hogy kiszökjön a formából...) :) És akkor lássuk, mit sütöttem először és utoljára az említett formában.

Az alább látható recept Varga Gábor: Gourmandia című könyvéből származik (melyből a legutóbbi könyvhéten sikerült egy dedikált példányt beszereznem, hip-hip-hurrá), amiről előbb-utóbb születni fog egy bejegyzés, mert véleményem és a kipróbált receptek tapasztalatai alapján ez a jelenleg kapható legjobb süteményes könyv. Egyetlen könyvemből se főztem még annyit, mint ebből... Szóval abban biztosak lehettek, hogy szó lesz még erről a kötetről!

A sütemény házi barack lekvárral a legfinomabb, mi is azzal ettük!

 

Elena

Almás pite

Előfordulhat, hogy ilyen késői órán még az is hízlal, ha valaki tényleges "bűnözés" mellőzésével csupán álmodozik és eszmecserél egy édességről, de én vállalom a kockázatot. :) Egyrészt, mert ugyebár nem is olyan ártalmas süteményről van szó -nem baj, ha nem igaz, de megnyugtatóan hangzik-, másrészt még mindig sokkal inkább a kockázat, mint a letolás, amit a bejegyzés ismételt elhalasztása esetén kapnék... ;) Tehát íme a már sokat emlegetett almás pite:

A tésztához:

- 15 deka liszt (természetesen a nagyja teljes kiőrlésű tönköly és rozs keveréke, illetve kb. harmada zabkorpa)

- 2 ek xilit (esetleg fruktóz; vis maior esetén cukor, de csak és kizárólag akkor :))

- 1 tk só

- 75 g hideg vaj (értsd light margarin)

- 2 ek olaj

- 3-5 ek hideg víz

- őrölt gyömbér

- 1 citrom héja reszelve.

(A tekintetben, hogy végülis tojás okvetlenül kell-e, már kissé elbizonytalanodtam, mert a korábbi egytojásos változatot követően elkészült a lustábbik, vagyis "nincs kedvem lemenni a boltba" verzió is, amelynél sem én, sem a "zsűri" nem érzékelt jelentős különbséget. Vagyis hűtőszekrény és esetlegesen fennálló allergia függvényében szabadon mérlegelhető hozzávaló. Tudom, tudom... Ez ebben a formában szentségtörés, mert "a sütés kémia"... ;))

A töltelékhez:

- egy-másfél kiló Golden

- 75 g vaj (amiről az imént már kiderült, hogy újmagyarul zsírszegény margarint jelent :))

- 18 deka fruktóz

- vanília aroma

- őrölt fahéj

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit összekeverem és a masszát minimum fél órára hűtőbe száműzöm. A pite formába beleszórom a fruktózt, majd nagy lángon hosszasan próbálom meggyőzni arról, hogy a gyümölcscukrok valójában szeretnek karamellizálódni. Ha ez sikeres volt, beledobom a margarint is pár csepp vanília kíséretében. Kevergetés után leveszem a tűzről és a vékony almaszeleteket is a formába helyezem. Megszórom fahéjjal, majd 240 fokra előmelegített sütőbe teszem 18-20 perc erejéig- attól függ, hogy mennyire volt lédús az alma. Mikor már majdnem kész, a hűtőből kivett tésztát kinyújtom és az alma tetejére fektetem. 240 fokon újabb 18-20 percig hagyom sülni, majd kiveszem, elégedett mosollyal az arcomon egy nagy tányérra borítom hűlni és kicsivel később ismét konstatálom, hogy ebből a sütiből valahogy sosem lehet elég nagyot csinálni... :)

Padlizsános paradicsomos tészta

Szerintem sokszor meséltem már neked erről a tésztáról, mert nagyon gyakran készül nálunk. Még abból az időből való a recept, amikor vegetáriánus voltam és csak húsmentes ételeket készítettem. Soha nem felejtem el azt a napot, amikor először próbáltam ki. Vasárnap volt és csak gyorsan össze akartam dobni valamit a Forma 1 előtt, ezért megcsináltam ezt az ételt. Akkora sikere volt, hogy a Párommal ketten majdnem az egész adagot megettük mire a futamnak vége lett. Persze ez nem annyira nagy teljesítmény ha azt nézzük, hogy csak egy fél csomag tészta van benne. Ráadásul ez volt az első olyan vegetáriánus étel, melyből Párom bevallása szerint sem hiányzik egyáltalán a hús. Te pontosan tudod, mekkora szó az, hogy ilyen elhangzott az Ő szájából...

A következők kellenek hozzá:

- 1 normál méretű padlizsán 

- 250 g spagetti tészta

- 1 doboz hámozott egész paradicsom konzerv

- sajt a tetejére

- só, bors, cukor, fokhagyma és bazsalikom

Először a padlizsánt készítem el a következőképpen: nem túl vékony, de nem is túl vastag szeletekre vágom, majd mindkét oldalukat alaposan besózom és állni hagyom. A padlizsán ez idő alatt kiengedi a nedvességtartalmának egy részét és nem lesz keserű. Ha már jó, akkor leöblítem róla a sót és papírtörlő segítségével alaposan megszárítom. Forró olívaolajban mindkét oldalukat szép aranybarnára sütöm. Közben felteszem főni a tésztát és elkészítem a szószt. A paradicsomkonzervet felteszem főni, hozzáadok sót, borsot, kevés fokhagyma granulátumot, rengeteg szárított bazsalikomot és egy kevés cukrot, hogy elvegye a paradicsom savanykásságát, majd a szószt összeforralom. Ha kész, botmixerrel alaposan lepürésítem és összekeverem a kifőtt tésztával. Egy kisebb méretű jénaiba egymásra rétegzem a két hozzávalót: a paradicsomos spagettit és a padlizsánt, végül alaposan megszórom reszelt sajttal és 180 fokos sütőben addig sütöm, amíg a sajt szépen megpirul a tetején. Nagyon finom, remélem kipróbálod és beszámolsz róla, hogy sikerült!

Elena

Miért jött létre ez a blog?!

Adott két barátnő, akik már annyi éve ismerik egymást, hogy azt inkább ki se számolják... Nem lenne az senkinek jó... Szóval adott a két barátnő, akiket az élet messze sodort egymástól. Persze csak földrajzilag, de ez épp elég ahhoz, hogy az internet alapvető kommunikációs eszközzé lépjen elő a barátságukban. Merthogy ugye nem lehet minden hétvégén ennyit utazni, a hétköznapokról nem is beszélve...

Van tehát két, egymástól 200 km-re élő barátnő, akik nem mellesleg imádnak sütni, főzni és mindenekelőtt enni és szinte folyamatosan újabb és újabb recepteket osztanak meg egymással e-mailen, sms-ben és egyéb elektronikus úton. Ennek persze sok esetben az a vége, hogy a recept elveszik, véletlen törlésre kerül és nem találják többé. És el is jutottunk a bloghoz.

A bloghoz, melynek célja, hogy a fent említett két barátnő szervezett, követhető és visszakereshető formában ossza meg egymással (és esetleg másokkal is) kedvenc, jól bevált vagy éppen frissen szerzett receptjeit, illetve mindent ami a főzéssel kapcsolatos. És hogy mit kell tudni erről a két csajsziról?

Frambuesa szívesebben süt mint főz és ez meg is látszik rajta. Mindemellett pedig megszállottan gyűjti a szakácskönyveket és imád kísérletezni a frissen szerzett receptekkel... Arándano pedig az egészséges életmód híve, aki igyekszik minden receptet egy kicsit reformosra, egészségesre átszabni. Persze nem megszállott, egyszer-egyszer simán elcsábítható egy finom és egészségtelen pizzára, süteményre vagy fagyira...

Ennyit tehát arról, hogy miért is jött létre ez a blog, a következőkben pedig jöjjenek a receptek, a sztorik és minden egyéb...!

Elena